Név: Sir Leon
Avatár: Rupert Young
Nem: Férfi
Kaszt: Hétköznapi ember, lovag
Kor: 22
Jellem: Ha két szóval kéne jellemeznem, akkor megbízható vagyok, s hűséggel tartozom a király és a herceg felé. Mivel lovag vagyok, előnytelen tulajdonságaim nem emelném ki, hiszen egy lovag a bátorság és erényesség mintaképe. Camelotban a törvények tiltják a varázslatot, így, ha valakit rajtaérek, nem kímélhetem életét.
Előtörténet: Életem egybefonódik Camelottal, hiszen huszonkét évvel ezelőtt itt láttam napvilágot az egyik legnemesebb család elsőszülött fiúgyermekeként, s a mai napig itt élek, ide tartozik a szívem.
Azt mesélik szüleim, hogy gyermekként előbb tudtam kardot forgatni, mint beszélni, ezért is gondolják, hogy életem nem a politika, sokkal inkább a harcok körül forog – talán ezért sem erőltették a hivatali pályát.
Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor Uther király kardja érintette vállam, ezzel tiszteletbeli lovaggá ütve engem. Azóta, akár életem árán is megvédem a herceget, a királyt és Camelotot. Munkám természetesen nem csak a harcokból áll, gyakran kell részt venni vadászatokon, amelyek szörnyen unalmasak, valamint diplomáciai utakon. Mint már említettem, nem vonzódom a politika iránt, ezért ezeken az utakon, inkább a helyi fogadókat részesítem erényben.
Mivel a lovaglét egyik hátránya az életünk kockára tétele, jelenleg nincsen jegyesem, ugyanis rettegek attól, ha egy harc során életemet vesztem, mi lesz velük. Szüleim azonban erőltetik a házasságot, amellyel csak annyit értek el, hogy ritkábban látogatok haza. Valódi barátaim ugyanebből az okból nincsenek. A lovagokkal összetartunk, azonban ez nem jelenti, hogy velük osztom meg gondolataimat, érzéseimet.
Régen minden más volt – volt egy szerelmem, voltak barátaim, azonban, mikor az első komolyabb küzdelmem során megsebesültem, s csak a szerencsémnek köszönhetően éltem túl, eltaszítottam őket magamtól.
A lovagi tevékenységeken kívül nincs is igazán életem, amely ellen kezdetben lázadtam, viszont az elmúlt években már rájöttem, nincs értelme küzdeni. Ez a lovagi lét egyik – sokadik – alapja.
A harcok során többször szereztem sérüléseket, legsúlyosabbak azonban a legutóbbi, szinte teljesen esélytelen csata során keletkeztek. A sárkány kiszabadult földalatti börtönből, s támadást indított Camelot, mi pedig Arthur herceg vezetésével végső elkeseredésünkben egy réten csaptunk össze. Nem sok emlékem maradt, csak az érzés, hogy fáj, ég, majd pedig a teljes sötétség. Mikor felébredtem, bekötözve feküdtem szüleim házában. Emlékszem, hálát adtam, amiért élhetek.