Dalion

Név: Dalion Purefly
Avatár: Alex Pettyfer
Nem: férfi
Kaszt: mágus
Kor: 19

Jellem: igazán önfejű, elszánt és makacs jellem. Nehezen bízik meg másokban, és nehezen szerez barátokat. Sokszor utálatos, goromba és nagyképű. Külsejével mindig feltűnést kelt a nők körében, azonban nem ért a hódításhoz. Tele van keserűséggel és haraggal. Csak annak nyílik meg igazán, akit a szívébe zár, azokkal tud igazán kedves és megértő lenni.

Előtörténet:
Camelotban születtem 19 esztendővel ezelőtt ikertestvéremmel egyetemben. Engem Damiennek hívtak, őt pedig Dalionnak. Már születésünktől kezdve bujkálásra voltunk ítélve, hisz ikreket csak a boszorkányok szülhettek. Ez persze alaptalan feltételezés, de anyám esetében igaz volt. Varázslónő volt világéletében, aki büszke volt erejére, de terhességének eredménye őt is megrázta. Apámmal úgy döntöttek, hogy titokban tartják, hogy két egyforma fiúk van. Dalionnal így soha nem mutatkozhattunk együtt. Vagy az egyikőnk maradt otthon vagy a másikunk, még a kertbe sem mehettünk ki együtt. Nem mintha bármit is akartunk volna együtt csinálni…
Dalionnal kezdettől fogva ki nem állhattuk egymást. Bár külsőre olyanok voltunk, mint két tojás, belsőre akár tűz és víz. A bátyám mindig is azt hitte magáról, hogy ő a legtökéletesebb. Gyógyító akart lenni, a nagy álma az volt, hogy majd a híres Gaiustól tanulhat. Emlékszem mindenféle könyvet meg kellett neki szereznünk, melyeket egésznap csak olvasott. Persze atyám és anyám rendkívül büszke volt a kis üdvöskére, azt gondolták, hogy majd Dalion visszaszerzi a család régi hírnevét. A Purefly ugyanis nemesi származású család, de mi rendkívül elszegényedtünk. Apám, aki a „nagy” Uther seregében szolgált egyre kevésbé bírta a megpróbáltatásokat, anyám pedig csak a háztartást vezette, nem volt hajlandó dolgozni. Így minden reményük Dalionban és bennem volt. Engem viszont nem érdekeltek a tudományok, sokkal inkább a harc és a kihívások. A kertünkben sokszor gyakoroltam a kardforgatást és az íjászatot, ám legtöbbször szidalmat kaptam, amiért letapostam Dalion oly fontos gyógynövényeit és gombáit. Mintha érdekelt volna…

Anyám varázslószármazása mindig is tabu téma volt a családban. Atyám ugyan a házasságuktól fogva tisztában volt anyám erejével, de nem szeretett róla beszélni. Ha akadt is alkalom, akkor is nagyon körülményesen, szinte suttogva hozta szóba, mintha a falnak is füle lenne, vagy bármikor ránk törhetnének.
Természetesen többször felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon én és Dalion örököltük-e anyám mágiáját. A nagyképű és tökéletes bátyámból természetesen kinéztem, ám meglepő módon soha nem jelentkezett nála semmilyen különleges adottság. Az én esetemben viszont már másképp volt. Tizenöt éves lehettem, amikor íjászat közben váratlan esemény történt. Mint mindig most is erősen koncentráltam a céltábla közepére, és már húztam az íjat, amikor hirtelen megtörtént a csoda. A céltáblának kigyulladt a közepe. Halálra rémültem, aztán viszont izgatottság lett úrrá rajtam. Alig vártam, hogy elújságoljam Dalionnak, biztos voltam benne, hogy irigykedni fog.
Legnagyobb döbbenetemre azonban a bátyám ámulattal, anyám idegesen, apám pedig rémülettel fogadta a hírt. Anyám rám parancsolt, hogy felejtsem el és ne foglalkozzak vele, apám pedig felhozta a mágia bűnösségét és a máglyahalált. Nem érettem őket egyáltalán, hisz anyám is boszorkány volt. Aznap este durcásan és sértetten feküdtem le aludni, Dalion viszont bejött a szobámba és megvigasztalt. Talán életünkben először beszéltünk egymással normálisan, és hihetetlen módon azt éreztem, hogy tényleg megért engem a testvérem. Dalion elárulta, hogy nagyon büszke rám, és reméli minél jobban sikerül majd elsajátítanom a mágiát. Nem akartam hinni a fülemnek, de az elismerő és büszke tekintet nem hazudott. Nem tudom, hogy meddig beszélgethettünk azon az este, de akkor éreztem először, hogy örülök, hogy van egy testvérem…

A dolgok ezután felgyorsultak. Dalion és köztem teljesen megváltozott a viszony, rájöttünk, hogy remekül el tudunk beszélgetni egymással. Ezentúl segített nekem mindenben. Szerzett nekem valahogy könyveket a mágiáról, és sokszor jelen volt a kísérleteknél, amikor megpróbáltam felgyújtani valamit. A szüleink persze nem tudtak a dologról, de anyám szerintem sejtette, hogy nem hagytam fel a mágiával.
Tizenhat éves koromra már teljes mértékben tudtam irányítani a tüzet, valamint egy-két tárgy elmozdítása is sikerült. Dalionnal elképesztő büszkék voltunk, amikor egy egész ládát fel tudtam emelni a levegőbe. Azt mondta irigyli a képességemet. Én irigyeltem a tudását. Ő már ekkor fájdalom elleni gyógyitalokat készített, amíg én még mindig nem voltam jó másban, csak tűzgyújtásban és emelgetésben. Ezt azonban soha nem mondtam el neki.
Egyre több időt töltöttünk együtt, és egyre inkább teherré vált a bujkálás. Szerettem volna a testvéremmel együtt elmenni megnézni egy lovagi tornát vagy együtt tölteni az időt a város fiatalságával. Ezt azonban soha nem tehettük meg… és már nem is fogjuk.

Tizenhét évesen elvesztettem anyámat, és a testvéremet. Az eset váratlanul, és mint forró víz zúdult a nyakamba. Lebuktunk. Mégpedig miattam, mert varázslatot használtam mindenki szeme láttára és megvédtem a testvéremet. Igazából az egész hirtelen zajlott. Én az ablakból leskelődtem, Dalion pedig épp a házunkat hagyta el, mert valami gyógyfűért kellett elmennie. Minden normálisan zajlott, de ahogy tett pár lépést megjelent mögötte egy tolvaj, aki kést szorított a nyakához. Nem hagyhattam annyiban a dolgot, varázslattal kipenderítettem a kezéből a kést, majd utána eredtem a menekülő bűnözőnek…és lebuktam.
Anyámat aznap bebörtönözték, mert ikreknek adott életét, és mert ez azt jelentette, hogy boszorkány. Engem és Daliont is elkapták. Apám féreg módján elmenekült hazulról.
Azon az estén szinte biztosak voltunk abban, hogy másnap mindhárman máglyán fogunk elégni. Ekkor azonban fejet ütött egy legenda, mely már régóta terjengett Camelotban. A mondás szerint, ha egy asszony ikreknek ad életet, akkor csak az egyik örökli a bűnös mágiát, a másik maga lesz a tisztaság és a jóság. Ezt a legendát mi is ismertük, de nem hittük volna, hogy a nép ragaszkodni fog hozzá. Amikor közölték, hogy csak engem fognak megölni, és hajnalban kiengedik Daliont, hihetetlen megnyugvást éreztem. Dalionnak teljes és csodás élete lesz, remek gyógyító fog belőle válni. Örömmel néztem rá, ő viszont hitetlenkedve meredt rám, majd amikor az őr elsétált, váratlanul tarkón vágott. Még hallottam, hogy azt motyogja „Most én mentem meg a te életedet. Bocsáss meg. Mindig is ez volt az álmom…hogy segíthessek másoknak…Kérlek, élj becsülettel és boldogan! Felejtsd el a mágiát!” Ezután még egyet ütött, én pedig eszméletemet vesztettem. Elborított a sötétség.

Amikor ismét magamhoz tértem már csak egyedül feküdtem a tömlöcben. A rácsajtó kinyílt, én pedig értetlenül pislogtam az őrre, mire az sürgetett, hogy távozzak. Én azonban csak dermedten néztem rá, majd elkezdtem üvölteni, hogy hol van a testvérem és mi lett anyámmal.
- Kivégezték, akárcsak az anyját. A mágia bűn. Most pedig távozzon Sir Dalion.

Két év telt el azóta. Apám nem tért vissza, én pedig egyedül élek a cameloti birtokon. Az udvarban továbbra is gyógynövények teremnek, még ha nem is tudom a hasznukat. A szobám tele van tudományos könyvekkel, még ha nem is értem őket. Sok dolgot nem tudok még… Egy dologgal viszont teljesen tisztában vagyok: Uther Pendragon meg fog halni. Értem. Dalion Pureflyért. Ezért a nagyképű és hihetetlen emberért, aki soha nem adta fel az álmait és soha nem hallgatott másokra. Most én sem fogok rá hallgatni!
Bocsáss meg, testvérem. Bocsáss meg, de nem teljesíthetem a kérésedet. Soha nem fogom tudni elfogadni, hogy feláldoztad magad értem. Egész életemet arra fogom áldozni, hogy még jobban elsajátítsam a mágiát és bosszút álljak érted! A nevedet pedig büszkén fogom viselni örökkön örökké. Mától fogva nem létezik Damien. Ő meghalt, márcsak Dalion létezik! Egyek vagyunk, bátyám. Tűz és víz. Mit gondolsz, talán létezik, hogy nem oltják ki egymást? Most majd kiderül...

Megjegyzés: Senki nem tudja Camelotban, hogy ő valójában Damien. Mindenki úgy ismeri, mint a szerencsétlen Daliont, akinek varázsló anyját és testvérét kivégezték.