Sir Leon

Név: Sir Leon
Avatár: Rupert Young
Nem: Férfi
Kaszt: Hétköznapi ember, lovag
Kor: 22


Jellem: Ha két szóval kéne jellemeznem, akkor megbízható vagyok, s hűséggel tartozom a király és a herceg felé. Mivel lovag vagyok, előnytelen tulajdonságaim nem emelném ki, hiszen egy lovag a bátorság és erényesség mintaképe. Camelotban a törvények tiltják a varázslatot, így, ha valakit rajtaérek, nem kímélhetem életét.

Előtörténet: Életem egybefonódik Camelottal, hiszen huszonkét évvel ezelőtt itt láttam napvilágot az egyik legnemesebb család elsőszülött fiúgyermekeként, s a mai napig itt élek, ide tartozik a szívem.
Azt mesélik szüleim, hogy gyermekként előbb tudtam kardot forgatni, mint beszélni, ezért is gondolják, hogy életem nem a politika, sokkal inkább a harcok körül forog – talán ezért sem erőltették a hivatali pályát.

Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor Uther király kardja érintette vállam, ezzel tiszteletbeli lovaggá ütve engem. Azóta, akár életem árán is megvédem a herceget, a királyt és Camelotot. Munkám természetesen nem csak a harcokból áll, gyakran kell részt venni vadászatokon, amelyek szörnyen unalmasak, valamint diplomáciai utakon. Mint már említettem, nem vonzódom a politika iránt, ezért ezeken az utakon, inkább a helyi fogadókat részesítem erényben.

Mivel a lovaglét egyik hátránya az életünk kockára tétele, jelenleg nincsen jegyesem, ugyanis rettegek attól, ha egy harc során életemet vesztem, mi lesz velük. Szüleim azonban erőltetik a házasságot, amellyel csak annyit értek el, hogy ritkábban látogatok haza. Valódi barátaim ugyanebből az okból nincsenek. A lovagokkal összetartunk, azonban ez nem jelenti, hogy velük osztom meg gondolataimat, érzéseimet.

Régen minden más volt – volt egy szerelmem, voltak barátaim, azonban, mikor az első komolyabb küzdelmem során megsebesültem, s csak a szerencsémnek köszönhetően éltem túl, eltaszítottam őket magamtól.

A lovagi tevékenységeken kívül nincs is igazán életem, amely ellen kezdetben lázadtam, viszont az elmúlt években már rájöttem, nincs értelme küzdeni. Ez a lovagi lét egyik – sokadik – alapja.
A harcok során többször szereztem sérüléseket, legsúlyosabbak azonban a legutóbbi, szinte teljesen esélytelen csata során keletkeztek. A sárkány kiszabadult földalatti börtönből, s támadást indított Camelot, mi pedig Arthur herceg vezetésével végső elkeseredésünkben egy réten csaptunk össze. Nem sok emlékem maradt, csak az érzés, hogy fáj, ég, majd pedig a teljes sötétség. Mikor felébredtem, bekötözve feküdtem szüleim házában. Emlékszem, hálát adtam, amiért élhetek.

Először is: Aelfgar nevében is köszönöm, hogy lovagként csatlakozol hozzánk. Előtörténetedben semmi hiba nincsen, így természetesen elfogadva. Holnap indul számodra egy rövidke kis próbajáték, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog túl sokáig tartani, és játszhatsz is